Európai moderntánc

Az 1920-as évektől 1950-ig terjedő időszak meghatározó a tánctörténetben. Ebben az időszakban a klasszikus balett kötöttségéből kilépve új irányzatok alakultak a művészi mozgás tekintetében. A balett alternatívája lett a modern tánc. Az önkifejezés előtérbe állítása, a személyes mozgásformák kialakítása, a tánc és a test méltóságának elfogadtatása széles körben elfogadottá vált.

A moderntánc európai megalapozói közé tartozik legfőképpen Lábán Rudolf, Mary Wigman és Kurt Joss. A magyarországi úttörők Dienes Valéria, Madzsar Alice és Szentpál Olga volt.

Európában, főleg német nyelvterületen alakult ki az 1920-as években. Legelőször kolóniákba szerveződve és magánstúdiókban gyakoroltak új, művészi lehetőségeket, különböző mozgásokat, amelyek a kezdeti időkben inkább testfejlesztő gyakorlatok voltak. Majd innen fejlődött tovább a testkultúrális és részben művészeti tevékenységbe, melyet kifejezőtáncnak, vagy mozgásművészetnek neveztek. Főleg Németországban Weimar-ban, Ausztriában és Magyarországon tevékenykedtek.

A korszak legjelentősebb figurája Lábán Rudolf volt, aki kiemelkedő, pedagógusi, koreográfusi és teoretikusi munkát végzett. Számára egyfajta világnézetet jelentett és szándékában állt a legszélesebb tömegek számára elérhetővé tenni a tudatosság, a testiség és a lelkiség harmóniáját jelentő tánc misztikus és eksztatikus élményét.