Kontakt improvizáció
A kontakt improvizáció egy duett táncforma, oktatási eszköz, de egyben ellazulás technika, mozgás felfedező élmény, kikapcsolódási forma, filozófia, csoport teremtő / közösség formáló aktivitás és lehet egy életforma is.
A kontakt improvizációt mindenki gyakorolhatja (táncolhatja), aki a mozgó testet megismerni vágyik. A formának nincsenek határai, mindig alakul, változik és bővül. Mindenki hozzátesz, aki egyszer elkezd vele foglalkozni.
A következő mondat Steve Paxtontól, egy a sok lehetséges meghatározás közül:
„Kontakt improvizáció közben a fókusz az érintés fizikai érzékelésén, a dőléseken, a támaszadásokon, az egyensúlyi helyzeteken és a társsal való együttes eséseken, illetve a táncosok közötti fizikai párbeszéden van.”
Itt pedig Daniel Lepkoff gondolatát olvashatjuk:
„A Kontakt Improvizáció keretet teremt arra, hogy a test reflexeinek működését és az ösztönös reagálás képességét megfigyeljük, miközben partnerünket és a földet testünk bármely felületén keresztül érintjük.”
“A tánc maga a tanító.” A táncosoknak maguknak kell rátalálniuk a táncukra. Ez az önállóság mozgósítja a résztvevőkben rejlő kreatív improvizációt, mozgásuk sokszínűségét.
A tanítás ezért nem technikák bemutatása, hanem egy meghívás a kísérletezésre, a közös felfedezésre, ahol nem létezik jó vagy rossz vagy végső megoldás. Ez akkor is igaz, ha a partnerek egyike kevésbé járatos a kontakt improvizációban, mint a másik! Ezek alapján szerveződnek a nyitott improvizációs találkozások: a “jam”-ek.
A kontakt improvizációban minden egy szándék, egy kérés kifejezésén alapul: valaki adja a súlyát, és a másik szabadon dönti el, hogy mennyit fogad el belőle. Nincsen rá semmilyen biztosíték, hogy a szándék, a kívánság teljesülni fog.
A táncosok nem próbálnak egy esetleges esést vagy lecsúszást megakadályozni, csupán felajánlják testük egy-egy felületét. Tudatosak, érzékenyek és nyitottak, de nem irányítják a történéseket. Meghagyják partnerük választási szabadságát, hiszen mindenki képes megoldani az előtte felmerülő helyzetet. Ezzel együtt a kontakt improvizáció az egymásra utaltság modellje is.
A duettek nem csak különböző neműek között jöhetnek létre, és nem is fejeznek ki mondanivalót. A mozgásanyag a befelé figyelést tükrözi, és a mozgás folyamata iránti nyitottságot. A mozdulatok forrása az a kreatív mozgatóerő, amit az egyensúlyi helyzetekből való kibillenés, a dezorientáltság idéz elő.
A mozgás szótárat: gurulás, ugrás, emelés, esés, mindkét nem egyaránt alkalmazhatja. A kontakt duettben a férfi és a nő egyaránt adja a saját, és fogadja a másik súlyát, ahogy azt a helyzet megkívánja. Természetesen semmi se kötelező, és a partner súlyának el nem fogadása szerves része a táncnak. A súly és méretkülönbség általában nem okoz gondot, mert a stabilitás alapja nem az izommunka, hanem a partnerek súlypontjának optimális elhelyezkedése, ezért akár egy filigrán nő is képes megtartani egy nagytestű férfit.
„A tánc maga a tanító.” Improvizálás közben saját magunk találunk rá saját táncunkra. A súlyadással és az egyensúlyi helyzetekkel való játékban a táncosoknak mindig a közös megoldásokat, utakat kell keresniük. Nagyon fontos a szimultán jelenlevő befelé és kifelé történő figyelem, a bizalom, a mozgás szabadsága mellett a választás szabadsága, az új helyzetekre való nyitottság, az érzékszerveink folyamatos …ébersége és visszajelzése. E technika segíti testérzetünk, testtudatunk fejlődését, önismeretünket.
Az órákon az improvizálás során különböző testtudati technikákat, capoeirából és könnyű akrobatikából kölcsönzött elemeket; relaxációt, masszázs technikákat is felhasználunk.
Várok minden érdeklődőt!