Az emberek gyakran megkérdezik tőlem, hogy milyen tánccal foglalkozom, mit tanítok. A válaszom természetesen az, hogy moderntáncot tanítok. Ezután látok kérdőjeleket azoknak az embereknek a fejében akik még nem olvastak tánctörténettel kapcsolatos irodalmat.
Ebben a menüpontban röviden fény derül a különböző moderntánc technikák közötti különbségekre.
A 19. század legvégén induló, balettellenes táncművészeti törekvések összefoglaló elnevezése, amelyek mindegyike a természetes mozgások újrafelfedezését, az alkotó-előadó személyiségének szabad kibontakozását tűzte ki céljául. Sokágú művészeti mozgalom, ezért jelentése nyelvterületenként, ill. történetileg változó. Magyarországon eleinte a mozgásművészet és a mozdulatművészet elnevezés vált általánossá. Főbb képviselői az 1920-as évektől: Dienes Valéria, Madzsar Alice, Szentpál Olga, Kállai Lili, Berczik Sára, Mirkovszky Mária. 1949-től a hazai mozgásművészeti iskolák működését betiltották, az Országos Mozdulatművészeti Tanítóképző tanfolyamait megszüntették, az irányzat képviselői szakmai átképzés után csak a balett v. a néptánc területén működhettek tovább. Az 1980-as évek elejétől hazánkban fiatal táncosok és koreográfusok nyugat-európai és amerikai moderntánc-tanárokat bevonva újból kezdik meghonosítani a különböző irányzatokat: Graham-technika, Limón-technika, Jazz-tánc, Art-jazz, Kontakt-improvizáció, Európai moderntánc, Horton-technika, Cunningham-technika.